Furcsa jövőkép lenne az, ha bús napjainkon a mesterséges intelligenciát hívnánk segítségül, hogy szórakoztasson bennünket. De mit gondolna akkor, ha azt mondanánk, hogy ez nem a jövő, hanem egyenesen a jelen?
Ása Halldóra, izlandi szociológus vizsgálata alapján a kísérletben részt vett személyek 87%-a nem tudta eldönteni, hogy az adott vicces vers valódi, vagy AI generált. Ráadás, hogy a magyar költő, József Attila is helyet kapott azok között, akiknek stílusában megkérték a mesterséges intelligenciát, hogy humoros verset írjon.
Lássuk is a mesterséges intelligencia által generált humoros verseket:
Jónas Hallgrímsson, izlandi költő stílusában:
Egy kis kakukk, a fán bújva,
Fütyülve mondja:
„Hol a krumpli, búza?”
De a paraszt csak nézi, bámészkodva,
„Megőrült a kakukk, vagy csak bohóckodva?”
A kakukk sóhajt, szárnyát megpendíti,
„Legény, ne légy bamba, miért is nevetsz itt ti?”
De a paraszt csak horkant, fejét csóválja,
„Hogy a kakukk krumplit kér, hát ez az ég világa!”
Kakukk hátat fordít, távolra néz,
„Parasztok nélkül jobb is lenne ez élet, ez tézis!
De ha nincs krumpli, nincs búza sem,
Csak kacagva néznek, ahogy itt fetrengek én!”
Shakespear stílusában:
Amikor holdas éj borul a vidékre,
És a bolondok bohóckodnak végre,
Egy vígjáték színfalai közt járunk,
Hol a nevetés harsog, mint hajnali patak zsong.
Egy bolond, csókos, pimasz gazember,
Barkácsol bonyolult történeteket, nem kis becsben,
De szíve olyan mint a sótlan kását,
Becsületének ára, mint egy kopott kis császár palotája.
De a játék nem lenne teljes,
Ha nem lenne szereplője a szerelem, az egyetlen vesztes,
Egy szűzies leány, ki szépségével hódít,
De egy kis bolond törtet, s megcsalja a föld, hol jár bokán csüngő cipő.
Ha hűtlenség vírusa fertőz, s az ördög visszaköszön,
Csak emlékezzünk, ez mind csupán vígjáték, nem több, mint por a szélben.
Robert Browning angol költő stílusában:
Amikor elrepül az idő múlása,
Sápadt arcunk szó szerint ámulva,
Egy költő jő, szószátyár, mint a patak,
És rímeivel köztünk tüsténkedik, mint a fáklyák.
„Hallgassatok ide, népek és férfiak,
És hallgassátok meg történetem a tálakról és kanalakról, szüntelen”,
Így szóla a költő, hajladozva, mint a borostyán,
Míg hallgatósága csettint, mint a meleg záporban.
„Miért zörög a lánc a teáskanna alatt?”
Kérdezi, mintha csak a nagy kérdéseket feszegetné.
De a lánc csak csendben válaszol, rejtve titkát,
Míg a költő gyönyörködik a nyelv mesterfogásában, és nevet a pohár szánalmas árnyékán.
Így mulattat bennünket, Browning úr,
Versedben megcsillan a humor s minden rút valónk felold.
Hadd maradjon meg szavaid kincse, mint a gyémánt az éjszakában,
Egy fénylő tréfa a költészet csillogó táján.
József Attila stílusában írt vers:
Én vagyok Józsi, a pohár költője,
Félre a komolysággal, hadd vigadjon lelke.
Kinyitom a sörömet, mint egy művész a palettát,
Szavaimat szórom, mint a kukorica a répába.
Hadd meséljek nektek egy kis tréfát,
Ahol a humor és az irónia nem maradhat távol soha.
Egy kutya szalad, egy macska kapja el,
A háziasszony pedig szidja őket, mint egy szélmalom a szelet.
De ne bánjátok, itt a jókedv napja,
Ahol a költészet és a humor táncol együtt az agyban.
Jöjjetek, barátok, itt az élet rövid,
Hadd nevetgéljünk együtt, mint a vízparti gémek a vizen.
A mesterséges intelligencia azonban nem csak költőket tud reprodukálni.
Ráadásként, mi magunk megkértük az AI-t, hogy írjon nekünk egy dalszöveget a magyar énekes, Ákos stílusában:
(Refren)
Mint az éjjel, oly csendes vagy,
Árnyékok között sétálsz, álmodozol magadban.
De a fény mindig felragyog, ha elég hosszú az út,
És a vágy, mely a szívedben ég, vezet majd haza újra.
(Verse 1)
Egy lámpa gyenge fénye világít az utcán,
Mikor egyedül ballagsz a múltak révény árnyékában.
De a szél szárnyán hozzád ér egy dal,
Mely elvisz a messzeségbe, ahol álmaid várnak rád.
(Refren)
Mint az éjjel, oly csendes vagy,
Árnyékok között sétálsz, álmodozol magadban.
De a fény mindig felragyog, ha elég hosszú az út,
És a vágy, mely a szívedben ég, vezet majd haza újra.
(Verse 2)
Csillagok gyúlnak a végtelen égen,
Mint reményt hozó fáklyák az éjszakába mélyen.
És te is ott vagy, ahol a csillagok járnak,
Együtt ringatsz a dallam, mely a szívünket markolja át.
(Hidak)
Hidakon át vezet az utad, merre a szél fúj,
De a cél mindig közel van, hisz a vágy vezet már haza újra.
(Refren)
Mint az éjjel, oly csendes vagy,
Árnyékok között sétálsz, álmodozol magadban.
De a fény mindig felragyog, ha elég hosszú az út,
És a vágy, mely a szívedben ég, vezet majd haza újra.
(Vége)
Ahogy a hajnal első sugarai megérintik az égboltot,
Úgy érzed, hogy a vágy, mely benned ég, végre beteljesült.
Te elhinnéd, hogy ezek valódiak, vagy rájönnél, hogy AI generált?
